Lassan elmondható a XXI. század első negyedének teleiről, hogy zömében hótakaró nélkül maradt a Kárpát-medence belső, síkvidéki része. A 2014/15-ös tél sem a hó dominanciájáról szólt, de az év végén azért sikerült belőle elcsípnünk egy kicsit – nem is akármilyen környezetben, hiszen a Gemenci erdő önmagában is kiemelkedően szép táj. A jégtükörrel borított Duna-ágak és a behavazott fatörzsek pedig “újrakoronázták” a Duna-mente természeti csodáit. Az ártéri erdő koronázott királya / címerállata bár nem került szemünk elé, a látvány ettől függetlenül tökéletes volt – főleg, hogy nem túl messze, pár km-re északra volt a “hóhatár”, a december végi mediterrán ciklon szokásához híven leginkább a délnyugati országrészen okozott havazást. Ott viszont nem is kicsit.
A két ünnep között pár napot Csámpán töltöttünk (Paks mellett), ahova épp, hogy elért a havat hozó ciklon széle – viszont a látványért kicsit még tovább kellett mennünk.
Mivel nem volt túl messze a a természetfotósok kedvelt célpontjaként is ismert Gemenci erdő, jobb helyet nem is találhattunk volna, ráadásul ilyenkor szúnyograjok nélkül gyönyörködhetünk a Természet remekművében, mindezek mellett a “téli mágia” távol tartotta a turista-seregeket is. A meteorológiai radarkép és hótérkép is bizakodásra adott okot, Pörböly környékére érve már ~ 8-10cm hó fogadott minket.
…és egy varázslatos, jégbe fagyott ártéri erdő.
Eleinte a látogatóközponttól induló töltésről számoltuk a téli álmot alvó fákat, s egy ideig még nem rejtve is maradt a táj különleges szépsége, viszont az erősödő havazás szinte mindent kompenzált. De nem kellett sokat menni, pár száz méterrel beljebb találtunk egy ösvényt, és megjelentek a fák közt megbúvó állóvizek is.Vagyis – jegek.
A gátról lekanyarodva, az erdőbe lépve lassan egy másik világba kerültünk.
Természetfotók, tájképek, makrók - Képek a természetből és peremvidékeiről 