Ősz, kerecsendi Berek erdő

Aranyló erdők Kerecsendtől Felsőtárkányig

Épp konstatáltam, hogy az utolsó bejegyzés nem ma került a Természetfotók blogjára, ideje újra színeket hozni eme már-már inkoherensen frissülő térbe. Bőven van miből válogatni, az elmúlt 1-2 év alatt jópár tekercs tájkép, égkép, egyéb természetbeli absztrakció került adathordozóra. Viszont ismét az utolsó képgaléria őszi témájával jelentkezem újra, hiszen két egészen mesés hangulatú erdei barangoláson vagyunk túl, a színek, a rendre rázendítő levél-záporok már-már az őrületbe kergettek, az erdő szinte minden szeglete bevonzotta az exponálógombot. Az első napot a kerecsendi Berek erdőben kezdtük (ősszel másodjára). Kis területe ellenére továbbra is az egyik legvarázslatosabb hely számomra; a mágia szinte tapintható eme egykoron gyakori növénytársulást (tatárjuharos lösztölgyes) magában rejtő ligetben.
Bár minden alkalommal ismerősként és barátként tárul fel előttem – arca, hangulata minden alkalommal más. Most szelíd napfényben úszó, finoman világító színek fogadtak. Mindent bevont az aranyló erdő levél-tengerének és koronájának varázsa. Ha csak a földet nézed, akkor is mámorít őszi levél-párnája. S mikor kezded azt hinni, hogy az Alföld egyik maradvány-tölgyesében vagy, egyszercsak megjelenik benne a Középhegység; völgy, meredély, emelkedés, csoda, elmélkedés, holló-ének, gombákat rejtő tönkök, zuzmó-tenyésző fa-világmindenség, elnyűhetetlen végtelenség.

Őszi természetfotók a Berekből

Reklámok