Aranyló erdők Kerecsendtől Felsőtárkányig

Épp konstatáltam, hogy az utolsó bejegyzés nem ma került a Természetfotók blogjára, ideje újra színeket hozni eme már-már inkoherensen frissülő térbe. Bőven van miből válogatni, az elmúlt 1-2 év alatt jópár tekercs tájkép, égkép, egyéb természetbeli absztrakció került adathordozóra. Viszont ismét az utolsó képgaléria őszi témájával jelentkezem újra, hiszen két egészen mesés hangulatú erdei barangoláson vagyunk túl, a színek, a rendre rázendítő levél-záporok már-már az őrületbe kergettek, az erdő szinte minden szeglete bevonzotta az exponálógombot. Az első napot a kerecsendi Berek erdőben kezdtük (ősszel másodjára). Kis területe ellenére továbbra is az egyik legvarázslatosabb hely számomra; a mágia szinte tapintható eme egykoron gyakori növénytársulást (tatárjuharos lösztölgyes) magában rejtő ligetben.
Bár minden alkalommal ismerősként és barátként tárul fel előttem – arca, hangulata minden alkalommal más. Most szelíd napfényben úszó, finoman világító színek fogadtak. Mindent bevont az aranyló erdő levél-tengerének és koronájának varázsa. Ha csak a földet nézed, akkor is mámorít őszi levél-párnája. S mikor kezded azt hinni, hogy az Alföld egyik maradvány-tölgyesében vagy, egyszercsak megjelenik benne a Középhegység; völgy, meredély, emelkedés, csoda, elmélkedés, holló-ének, gombákat rejtő tönkök, zuzmó-tenyésző fa-világmindenség, elnyűhetetlen végtelenség.

Őszi természetfotók a Berekből

Kerecsendi erdő – őszi természetfotók, s még valami, ami annál sokkal több…

Sejtettük, hogy nem holmi faluszéli akácosban megbúvó tölgyekkel fogunk találkozni a Kerecsend melletti, mondhatni tenyérnyi erdőben – azonban amint beléptünk a Berekerdő “mágikus határán”, valami egészen különleges hangulat csapta meg lelkünket.
Igazából ez nem kéne, hogy különleges legyen – mindössze egy olyan helyre sikerült tévedni, ami nem lett elhódítva a természettől, egy olyan kis foltba tértünk be, ami pár száz évvel ezelőtt domináns volt itt (is), az Alföld és az Északi-középhegység találkozásánál. Ezek az erdők jórészt ki lettek irtva, a tatárjuharos lösztölgyesek igen apró foltokban maradtak meg, de szerencsére egy kis írmagja azért maradt – ezt látogattuk meg 2015. novemberében, egy hamisítatlan őszi, ködös napon. Ezt a látogatást alighanem megismételjük még néhányszor (ha lehet, minden évszakban – ahogy a Peszéri-erdőben is vissza-visszatérünk időnként.

Az országút mellett fekvő erdőszélt az aszfaltról meglátva az ember egy pillanatra el is bizonytalanodik: itt tényleg lesz “valami”?
Az úttól alig kellett pár métert megtennünk az igazolásért – egy gyönyörű állapotban lévő / élő erdő tárult elénk. Akác helyett tölgyek, majd rövidesen nagy számban megjelenő gomba-termőtestek kísérték utunkat. Persze a gombák is lekötötték figyelmünket, a fajgazdagság nem volt gyenge – azonban a ködben úszó erdő hangulata boldog bilincsbe verte elménket.

A Kerecsendi erdő (Berek erdő) olyan, mintha egyszerre járnál egy alföldi tölgyesben és az Északi-középhegységben – először síkvidéki a táj, de mégis földön fekvő sziklákat vizionálsz; majd a táj egyszer csak átfordul egy dimbes-dombos, majdhogynem a Bükkaljára, vagy Mátrára, esetleg mindkettejük kisebb bevezetőjeként tekinthető Gödöllői-dombságra jellemző hangulatba. De nem változik meg, mindössze játszik veled. Vagy, mert mindannyian ott vannak benne.
Nem is oly rég sok hasonló erdei paradicsom élhetett Hazánk földjén – az észak-alföldi / bükkaljai terület közti régióból a Kerecsendi erdő maradt igazán érintetlenül, a természetjáró / természetfotós lelkületű látogatók nem kis örömére.
Az erőbe vezető út elején még hallani a civilizáció kísérőhangjait, 1-2 kilométerrel beljebb, ahol életre kel a Varázslat, mindez eltűnik. És, Otthon vagy.

Ízelítőként érkezzen egy természetfotókból álló galéria – ami terveink szerint frissülni fog, hisz ami most fel lett dolgozva, még csak az Erdő Kapuja – de amit beljebb találtunk, s amire nincsenek szavak, egyelőre nem került a Természetfotók blogjába. De még a télen megérkezik 🙂

Tatárjuharos tölgyes, Kerecsendi-erdő

Kerecsendi erdő térkép

Kapcsolódó tájak, megmaradt tölgyesek

Hasonlóan varázslatos a fentebb említett, többször meglátogatott pusztai csoda, a Peszéri-erdő télen, tavasszal-nyáron. A szerző kedvence – ahol valóban el lehet veszni.

Makrók a mátrai erdőből: mohák, vízcseppek, zuzmók

A Mátrát idén először kora tavasszal, viszont egy már-márt télinek mondható napon látogattuk meg (érkeztünkkor némi hó is esett a későbbi esőzés előtt). Az erdő hangulata is inkább a télhez állt közelebb – ekkor még viszonylag sok őszről – télről maradt levél csüngött a fák ágain, melyek nedvesen csillogva ünneplőbe öltöztették az erdőt. Mivel nem keveset esett az áztató eső, bőven volt téma egy kis makrózáshoz (igaz, időnk már kevésbé, a látogatás célja ez alkalommal nem kifejezetten a természetjárás- és természetfotózás volt.) A fotótémák pedig egészen egyszerű, gyakorlatilag erdeinkben mindig szemünk előtt lévő élőlények és természeti alkotóelemek voltak: faágakról csüngedező vízcseppek, mohával borított kövek, vagy mohás aljú fatörzsek, zuzmóval borított sziklák és zuzmós fatörzsek, de ezek kombinációja sem volt ritka – a Természet pár plusz díszítést is adott néha: egy-egy kisebb ág, ősszel megsárgult, de csak tavasszal lehullott levél formájában.

A 2014/2015-ös tél emléke egy mátrai tölgyfán

Esőcseppek egy mátrai tölgyfán

Tavalyi tölgylevelek a Mártában

Zuzmó egy fa törzsén (makró)

Vízcsepp levélkísérettel (makro)

Moha és tölgylevél – makró

Mátrai makro-kompozíció zuzmókkal, faággal és sziklával

Moha, zuzmó és szikla közelről – mátrai makró

Vízcseppek mohán – erdei makró

Mohával benőtt szikla – erdei makró

Moha, szikla, falevél, faág – erdei makró

A jelen bejegyzésben szereplő közeli természetfotók minden esetben módosítatlan / szerkesztetlen állapotban kerültek fel – vágást, fehéregyensúlyt, élességet, kontrasztot nem állítottam – bár a legtöbb képre ez ráférne, azonban időnként szeretek pár olyan albumot készíteni, ami úgy tartalmazza a képeket, ahogy az a gépből kijött. Ettől függetlenül a jövőben a mátrai erdők makróiból még könnyen lehet, hogy készítek egy csokorra való, vágott, valamelyest finomhangolt természetfotót – főleg, hogy a kirándulás alkalmával készült még néhány erdei tájkép, facsoport-dokumentáció is, melyek közül talán sikerül néhány közzétételre alkalmasabb darabot találnom.

Meszes-hegy és környéke (Budai-hegység, 2015.02.15.)

Ismét megtekintettük / megéltük a Budai-hegység számunkra egyik legkedvesebb szakaszát, ami a Meszes-hegybe torkollik. Amit tudni érdemes a helyről, azt alapvetően ugyan a képek elárulják – annyit tudnék még hozzáfűzni, hogy a nagyobb turistaáradattól, kiépített infrastruktúrától mentes környék ez. Békés tisztásokkal, szép tölgyerdőkkel és ligetekkel tarkított, barátságos, vadban gazdag tájegység Nagykovácsi és Perbál között. Időnként egy-egy holló éneke “zavarja” meg a nyugalmat, azaz természetjáró embereknek maximálisan ajánlott, kifejezetten látványos, tájidegen jellegektől mentes életközösségről van itt szó. Mikroklímája is elég sajátos, míg a Nagy-Szénás irányába szaladó utak / hegyek mentén egész sok hóval találkoztunk, az alacsonyabb, déliesebb fekvésű Meszes-hegy környékén mondhatni már “tavasz” volt, bár a csúcson azért fújt rendesen a szél.
Kissé “mediterrán” hangulatot is nyújtanak a kopáros, sziklákkal tűzdelt, ligetes-tölgyes hegyoldalak (sok évvel ezelőtt már tapasztaltuk a környék “furcsaságait” – például a minusz 2-6 fokos átlag után lefele menet az erdőben kisebb foltokban egyszer csak zöldellő növényeket találtunk, miközben a hőmérséklet is érezhetően magasabb lett.)
A 2014. december elején érkező, a Budai-hegység jelentős részét alaposan megnyúzó ónos eső azonban ezt a környéket sem kímélte (illetve inkább a 400 m környéki / feletti részeket), így nem kevés letarolt fával – illetve az őket kísérő erdőgazdasági figyelmeztetésekkel – találkoztunk út közben.
A délebbi fekvésű, alacsonyabb hegyek esetén viszont jóval kisebb volt a kár, így a következő fotókon sem lesz igazán szembetűnő a Pilisi Parkerdő területének nagy részét érintő pusztítás.

A Pilis-csúcs a Meszes-hegyről

Jellegzetes tájkép a Budai-hegység déli / délnyugati részén (a Meszes-hegy itt szalad lefele.)

Itt még nem olyan feltünő a masszív lejtő – mindenesetre szép kis meszes bucka.

Kilátás a Dunántúl felé – kissé párás légköri körülmények uralkodtak.

Nem messze a Meszes-hegy kopár csúcsától – távolabb néhány havasabb hegyoldal.

Nem egy meszes hegy van erre (háttérben a Pilissel)

Budai tölgyek (nem mai gyerek, tán a decemberi ónos esőből is kapott egy keveset).

Út a Meszes-hegyre

Aranyló tölgylevelek a Meszes-hegy dereka alatt.

Kevéske hó egy szélvédettebb szakaszon

A Vadrózsa Napja

A csipkebokor napja

Zsombékba rejtező fatörzs

Pár levele még februárban is volt

Csillogott az ökör nyála, napozott az ember lyánya.

Itt megint egy kis tél, ami nem tartott sokáig.

Variációk egy őszi faágra

Őszi hangulat a Keleti-Mecsekből (viszont ez még nem az erdő, csak egy kert).

Őszi faág fekete-fehérben

Őszi faág (“vintage”)

Őszi faág (eredeti)

Természetfotók a Mátrából – Fekete Zaj Osztálykirándulás a Természetben

A képeket a Fekete Zaj Osztálykirándulás helyszínét adó Ifjúsági táborból (jelen esetben a színpad mellől) induló ösvényen készítettem 2014.08.16-án. Amint erre az ösvényre lép a látogató, a Mátra jellegzetességei közül szinte mindennel találkozhat. Számtalan vulkanikus kő és tölgyek mohával, zuzmóval bevonva, kisebb-nagyobb gombák, dús aljnövényzet, megkapó hangulat – vagyis a “nagybetűs” Természet köszönt rád egy kiváló kemping szélén – rögtön, látványosan, csendesen, szépen, harmonikusan.

Len – májusi virágfotók

Sziklagyep – májusi természetfotók a Budai-hegységből

Téli természetfotók a havas Pilisből

Hó, zúzmara, Pilis, erdő

Havas erdő – téli Pilis

Égbe szökő fakoronák a behavazott Pilisben

Zúzmarás faág – téli Pilis

Havas faágak – téli természetfotók

Utánpótlás – fatörzs, kisfa, hó, Pilis

Facsemete fagyban – tél és hó a Pilisben

Havas erdő – Pilis

Vonalkód – téli havas természetfotók a Pilisből

Egyenesen – téli természetfotók a havas Pilisből

Árnyékolók – téli természetfotók a Pilisből

Bükkfa-koronák – téli Pilis

Pilisi fakoronák – téli tájkép

A tél folyamán második alkalommal igen jelentős, néhol akár fél méteres hóréteget eredményező havazást produkált az aktuális, délről felnyúló mediterrán ciklon (2013.01.13 és 01.19. között, több ízben is) – a Dunántúlon. Az ország keleti (és középső) része viszont jóformán kimaradt a szórásból. Bár végül kaptunk pár centi hólepelt Budapesten is, a java nyugaton esett, de azért a környező hegyekben is lényegesen jobb volt a hóhelyzet, mint idelenn.
Így ismét felkapaszkodtunk a Pilis gerincén végigvezető erdei útra, s valahol a Két-bükkfa-nyereg és Simon halála nevezetű helyek környékén már úgy 40 cm körüli hótakaróval szembesültünk. Varázslatos látvány / élmény volt, a zúzmarás és havas bükkfaóriások, a Pilis eleve egyik legszebb erdeje ismét hozta a formáját.