Ősz, kerecsendi Berek erdő

Aranyló erdők Kerecsendtől Felsőtárkányig

Épp konstatáltam, hogy az utolsó bejegyzés nem ma került a Természetfotók blogjára, ideje újra színeket hozni eme már-már inkoherensen frissülő térbe. Bőven van miből válogatni, az elmúlt 1-2 év alatt jópár tekercs tájkép, égkép, egyéb természetbeli absztrakció került adathordozóra. Viszont ismét az utolsó képgaléria őszi témájával jelentkezem újra, hiszen két egészen mesés hangulatú erdei barangoláson vagyunk túl, a színek, a rendre rázendítő levél-záporok már-már az őrületbe kergettek, az erdő szinte minden szeglete bevonzotta az exponálógombot. Az első napot a kerecsendi Berek erdőben kezdtük (ősszel másodjára). Kis területe ellenére továbbra is az egyik legvarázslatosabb hely számomra; a mágia szinte tapintható eme egykoron gyakori növénytársulást (tatárjuharos lösztölgyes) magában rejtő ligetben.
Bár minden alkalommal ismerősként és barátként tárul fel előttem – arca, hangulata minden alkalommal más. Most szelíd napfényben úszó, finoman világító színek fogadtak. Mindent bevont az aranyló erdő levél-tengerének és koronájának varázsa. Ha csak a földet nézed, akkor is mámorít őszi levél-párnája. S mikor kezded azt hinni, hogy az Alföld egyik maradvány-tölgyesében vagy, egyszercsak megjelenik benne a Középhegység; völgy, meredély, emelkedés, csoda, elmélkedés, holló-ének, gombákat rejtő tönkök, zuzmó-tenyésző fa-világmindenség, elnyűhetetlen végtelenség.

Őszi természetfotók a Berekből

Reklámok
Kerecsendi erdő - tatárjuharos tölgyes

Kerecsendi erdő – őszi természetfotók, s még valami, ami annál sokkal több…

Sejtettük, hogy nem holmi faluszéli akácosban megbúvó tölgyekkel fogunk találkozni a Kerecsend melletti, mondhatni tenyérnyi erdőben – azonban amint beléptünk a Berekerdő “mágikus határán”, valami egészen különleges hangulat csapta meg lelkünket.
Igazából ez nem kéne, hogy különleges legyen – mindössze egy olyan helyre sikerült tévedni, ami nem lett elhódítva a természettől, egy olyan kis foltba tértünk be, ami pár száz évvel ezelőtt domináns volt itt (is), az Alföld és az Északi-középhegység találkozásánál. Ezek az erdők jórészt ki lettek irtva, a tatárjuharos lösztölgyesek igen apró foltokban maradtak meg, de szerencsére egy kis írmagja azért maradt – ezt látogattuk meg 2015. novemberében, egy hamisítatlan őszi, ködös napon. Ezt a látogatást alighanem megismételjük még néhányszor (ha lehet, minden évszakban – ahogy a Peszéri-erdőben is vissza-visszatérünk időnként.

Az országút mellett fekvő erdőszélt az aszfaltról meglátva az ember egy pillanatra el is bizonytalanodik: itt tényleg lesz “valami”?
Az úttól alig kellett pár métert megtennünk az igazolásért – egy gyönyörű állapotban lévő / élő erdő tárult elénk. Akác helyett tölgyek, majd rövidesen nagy számban megjelenő gomba-termőtestek kísérték utunkat. Persze a gombák is lekötötték figyelmünket, a fajgazdagság nem volt gyenge – azonban a ködben úszó erdő hangulata boldog bilincsbe verte elménket.

A Kerecsendi erdő (Berek erdő) olyan, mintha egyszerre járnál egy alföldi tölgyesben és az Északi-középhegységben – először síkvidéki a táj, de mégis földön fekvő sziklákat vizionálsz; majd a táj egyszer csak átfordul egy dimbes-dombos, majdhogynem a Bükkaljára, vagy Mátrára, esetleg mindkettejük kisebb bevezetőjeként tekinthető Gödöllői-dombságra jellemző hangulatba. De nem változik meg, mindössze játszik veled. Vagy, mert mindannyian ott vannak benne.
Nem is oly rég sok hasonló erdei paradicsom élhetett Hazánk földjén – az észak-alföldi / bükkaljai terület közti régióból a Kerecsendi erdő maradt igazán érintetlenül, a természetjáró / természetfotós lelkületű látogatók nem kis örömére.
Az erőbe vezető út elején még hallani a civilizáció kísérőhangjait, 1-2 kilométerrel beljebb, ahol életre kel a Varázslat, mindez eltűnik. És, Otthon vagy.

Ízelítőként érkezzen egy természetfotókból álló galéria – ami terveink szerint frissülni fog, hisz ami most fel lett dolgozva, még csak az Erdő Kapuja – de amit beljebb találtunk, s amire nincsenek szavak, egyelőre nem került a Természetfotók blogjába. De még a télen megérkezik 🙂

Kerecsendi erdő térkép

Kapcsolódó tájak, megmaradt tölgyesek

Hasonlóan varázslatos a fentebb említett, többször meglátogatott pusztai csoda, a Peszéri-erdő télen, tavasszal-nyáron. A szerző kedvence – ahol valóban el lehet veszni.

Erdei makró - moha, vízcseppek

Makrók a mátrai erdőből: mohák, vízcseppek, zuzmók

A Mátrát idén először kora tavasszal, viszont egy már-márt télinek mondható napon látogattuk meg (érkeztünkkor némi hó is esett a későbbi esőzés előtt). Az erdő hangulata is inkább a télhez állt közelebb – ekkor még viszonylag sok őszről – télről maradt levél csüngött a fák ágain, melyek nedvesen csillogva ünneplőbe öltöztették az erdőt. Mivel nem keveset esett az áztató eső, bőven volt téma egy kis makrózáshoz (igaz, időnk már kevésbé, a látogatás célja ez alkalommal nem kifejezetten a természetjárás- és természetfotózás volt.) A fotótémák pedig egészen egyszerű, gyakorlatilag erdeinkben mindig szemünk előtt lévő élőlények és természeti alkotóelemek voltak: faágakról csüngedező vízcseppek, mohával borított kövek, vagy mohás aljú fatörzsek, zuzmóval borított sziklák és zuzmós fatörzsek, de ezek kombinációja sem volt ritka – a Természet pár plusz díszítést is adott néha: egy-egy kisebb ág, ősszel megsárgult, de csak tavasszal lehullott levél formájában.

A jelen bejegyzésben szereplő közeli természetfotók minden esetben módosítatlan / szerkesztetlen állapotban kerültek fel – vágást, fehéregyensúlyt, élességet, kontrasztot nem állítottam – bár a legtöbb képre ez ráférne, azonban időnként szeretek pár olyan albumot készíteni, ami úgy tartalmazza a képeket, ahogy az a gépből kijött. Ettől függetlenül a jövőben a mátrai erdők makróiból még könnyen lehet, hogy készítek egy csokorra való, vágott, valamelyest finomhangolt természetfotót – főleg, hogy a kirándulás alkalmával készült még néhány erdei tájkép, facsoport-dokumentáció is, melyek közül talán sikerül néhány közzétételre alkalmasabb darabot találnom.

Budai-hegység, Meszes-hegy

Meszes-hegy és környéke (Budai-hegység, 2015.02.15.)

Ismét megtekintettük / megéltük a Budai-hegység számunkra egyik legkedvesebb szakaszát, ami a Meszes-hegybe torkollik. Amit tudni érdemes a helyről, azt alapvetően ugyan a képek elárulják – annyit tudnék még hozzáfűzni, hogy a nagyobb turistaáradattól, kiépített infrastruktúrától mentes környék ez. Békés tisztásokkal, szép tölgyerdőkkel és ligetekkel tarkított, barátságos, vadban gazdag tájegység Nagykovácsi és Perbál között. Időnként egy-egy holló éneke “zavarja” meg a nyugalmat, azaz természetjáró embereknek maximálisan ajánlott, kifejezetten látványos, tájidegen jellegektől mentes életközösségről van itt szó. Mikroklímája is elég sajátos, míg a Nagy-Szénás irányába szaladó utak / hegyek mentén egész sok hóval találkoztunk, az alacsonyabb, déliesebb fekvésű Meszes-hegy környékén mondhatni már “tavasz” volt, bár a csúcson azért fújt rendesen a szél.
Kissé “mediterrán” hangulatot is nyújtanak a kopáros, sziklákkal tűzdelt, ligetes-tölgyes hegyoldalak (sok évvel ezelőtt már tapasztaltuk a környék “furcsaságait” – például a minusz 2-6 fokos átlag után lefele menet az erdőben kisebb foltokban egyszer csak zöldellő növényeket találtunk, miközben a hőmérséklet is érezhetően magasabb lett.)
A 2014. december elején érkező, a Budai-hegység jelentős részét alaposan megnyúzó ónos eső azonban ezt a környéket sem kímélte (illetve inkább a 400 m környéki / feletti részeket), így nem kevés letarolt fával – illetve az őket kísérő erdőgazdasági figyelmeztetésekkel – találkoztunk út közben.
A délebbi fekvésű, alacsonyabb hegyek esetén viszont jóval kisebb volt a kár, így a következő fotókon sem lesz igazán szembetűnő a Pilisi Parkerdő területének nagy részét érintő pusztítás.

image

A Pilis-csúcs a Meszes-hegyről

image

Jellegzetes tájkép a Budai-hegység déli / délnyugati részén (a Meszes-hegy itt szalad lefele.)

image

Itt még nem olyan feltünő a masszív lejtő – mindenesetre szép kis meszes bucka.

image

Kilátás a Dunántúl felé – kissé párás légköri körülmények uralkodtak.

image

Nem messze a Meszes-hegy kopár csúcsától – távolabb néhány havasabb hegyoldal.

image

Nem egy meszes hegy van erre (háttérben a Pilissel)

image

Budai tölgyek (nem mai gyerek, tán a decemberi ónos esőből is kapott egy keveset).

image

Út a Meszes-hegyre

image

Aranyló tölgylevelek a Meszes-hegy dereka alatt.

Meszes-hegy, hó, tél

Kevéske hó egy szélvédettebb szakaszon

Csipkebogyó, vadrózsa, Budai-hegység

A Vadrózsa Napja

A csipkebokor napja

Zsombék, fatörzs a Meszes-hegyen

Zsombékba rejtező fatörzs

Téli tölgyfa levelekkel

Pár levele még februárban is volt

Ökörnyál - Meszes-hegy

Csillogott az ökör nyála, napozott az ember lyánya.

Téli hangulat a Budai-hegységben

Itt megint egy kis tél, ami nem tartott sokáig.

Nem kapor, csak ernyős - mátrai erdőalj

Természetfotók a Mátrából – Fekete Zaj Osztálykirándulás a Természetben

A képeket a Fekete Zaj Osztálykirándulás helyszínét adó Ifjúsági táborból (jelen esetben a színpad mellől) induló ösvényen készítettem 2014.08.16-án. Amint erre az ösvényre lép a látogató, a Mátra jellegzetességei közül szinte mindennel találkozhat. Számtalan vulkanikus kő és tölgyek mohával, zuzmóval bevonva, kisebb-nagyobb gombák, dús aljnövényzet, megkapó hangulat – vagyis a “nagybetűs” Természet köszönt rád egy kiváló kemping szélén – rögtön, látványosan, csendesen, szépen, harmonikusan.