Bükk

Ősz, kerecsendi Berek erdő

Aranyló erdők Kerecsendtől Felsőtárkányig

Posted by

0

Épp konstatáltam, hogy az utolsó bejegyzés nem ma került a Természetfotók blogjára, ideje újra színeket hozni eme már-már inkoherensen frissülő térbe. Bőven van miből válogatni, az elmúlt 1-2 év alatt jópár tekercs tájkép, égkép, egyéb természetbeli absztrakció került adathordozóra. Viszont ismét az utolsó képgaléria őszi témájával jelentkezem újra, hiszen két egészen mesés hangulatú erdei barangoláson vagyunk túl, a színek, a rendre rázendítő levél-záporok már-már az őrületbe kergettek, az erdő szinte minden szeglete bevonzotta az exponálógombot. Az első napot a kerecsendi Berek erdőben kezdtük (ősszel másodjára). Kis területe ellenére továbbra is az egyik legvarázslatosabb hely számomra; a mágia szinte tapintható eme egykoron gyakori növénytársulást (tatárjuharos lösztölgyes) magában rejtő ligetben.
Bár minden alkalommal ismerősként és barátként tárul fel előttem – arca, hangulata minden alkalommal más. Most szelíd napfényben úszó, finoman világító színek fogadtak. Mindent bevont az aranyló erdő levél-tengerének és koronájának varázsa. Ha csak a földet nézed, akkor is mámorít őszi levél-párnája. S mikor kezded azt hinni, hogy az Alföld egyik maradvány-tölgyesében vagy, egyszercsak megjelenik benne a Középhegység; völgy, meredély, emelkedés, csoda, elmélkedés, holló-ének, gombákat rejtő tönkök, zuzmó-tenyésző fa-világmindenség, elnyűhetetlen végtelenség.

Őszi természetfotók a Berekből

Kerecsendi erdő - tatárjuharos tölgyes

Kerecsendi erdő – őszi természetfotók, s még valami, ami annál sokkal több…

Posted by

2

Sejtettük, hogy nem holmi faluszéli akácosban megbúvó tölgyekkel fogunk találkozni a Kerecsend melletti, mondhatni tenyérnyi erdőben – azonban amint beléptünk a Berekerdő “mágikus határán”, valami egészen különleges hangulat csapta meg lelkünket.
Igazából ez nem kéne, hogy különleges legyen – mindössze egy olyan helyre sikerült tévedni, ami nem lett elhódítva a természettől, egy olyan kis foltba tértünk be, ami pár száz évvel ezelőtt domináns volt itt (is), az Alföld és az Északi-középhegység találkozásánál. Ezek az erdők jórészt ki lettek irtva, a tatárjuharos lösztölgyesek igen apró foltokban maradtak meg, de szerencsére egy kis írmagja azért maradt – ezt látogattuk meg 2015. novemberében, egy hamisítatlan őszi, ködös napon. Ezt a látogatást alighanem megismételjük még néhányszor (ha lehet, minden évszakban – ahogy a Peszéri-erdőben is vissza-visszatérünk időnként.

Az országút mellett fekvő erdőszélt az aszfaltról meglátva az ember egy pillanatra el is bizonytalanodik: itt tényleg lesz “valami”?
Az úttól alig kellett pár métert megtennünk az igazolásért – egy gyönyörű állapotban lévő / élő erdő tárult elénk. Akác helyett tölgyek, majd rövidesen nagy számban megjelenő gomba-termőtestek kísérték utunkat. Persze a gombák is lekötötték figyelmünket, a fajgazdagság nem volt gyenge – azonban a ködben úszó erdő hangulata boldog bilincsbe verte elménket.

A Kerecsendi erdő (Berek erdő) olyan, mintha egyszerre járnál egy alföldi tölgyesben és az Északi-középhegységben – először síkvidéki a táj, de mégis földön fekvő sziklákat vizionálsz; majd a táj egyszer csak átfordul egy dimbes-dombos, majdhogynem a Bükkaljára, vagy Mátrára, esetleg mindkettejük kisebb bevezetőjeként tekinthető Gödöllői-dombságra jellemző hangulatba. De nem változik meg, mindössze játszik veled. Vagy, mert mindannyian ott vannak benne.
Nem is oly rég sok hasonló erdei paradicsom élhetett Hazánk földjén – az észak-alföldi / bükkaljai terület közti régióból a Kerecsendi erdő maradt igazán érintetlenül, a természetjáró / természetfotós lelkületű látogatók nem kis örömére.
Az erőbe vezető út elején még hallani a civilizáció kísérőhangjait, 1-2 kilométerrel beljebb, ahol életre kel a Varázslat, mindez eltűnik. És, Otthon vagy.

Ízelítőként érkezzen egy természetfotókból álló galéria – ami terveink szerint frissülni fog, hisz ami most fel lett dolgozva, még csak az Erdő Kapuja – de amit beljebb találtunk, s amire nincsenek szavak, egyelőre nem került a Természetfotók blogjába. De még a télen megérkezik 🙂

Tatárjuharos tölgyes, Kerecsendi-erdő

Kerecsendi erdő térkép

Kapcsolódó tájak, megmaradt tölgyesek

Hasonlóan varázslatos a fentebb említett, többször meglátogatott pusztai csoda, a Peszéri-erdő télen, tavasszal-nyáron. A szerző kedvence – ahol valóban el lehet veszni.