Aranyló erdők Kerecsendtől Felsőtárkányig

Épp konstatáltam, hogy az utolsó bejegyzés nem ma került a Természetfotók blogjára, ideje újra színeket hozni eme már-már inkoherensen frissülő térbe. Bőven van miből válogatni, az elmúlt 1-2 év alatt jópár tekercs tájkép, égkép, egyéb természetbeli absztrakció került adathordozóra. Viszont ismét az utolsó képgaléria őszi témájával jelentkezem újra, hiszen két egészen mesés hangulatú erdei barangoláson vagyunk túl, a színek, a rendre rázendítő levél-záporok már-már az őrületbe kergettek, az erdő szinte minden szeglete bevonzotta az exponálógombot. Az első napot a kerecsendi Berek erdőben kezdtük (ősszel másodjára). Kis területe ellenére továbbra is az egyik legvarázslatosabb hely számomra; a mágia szinte tapintható eme egykoron gyakori növénytársulást (tatárjuharos lösztölgyes) magában rejtő ligetben.
Bár minden alkalommal ismerősként és barátként tárul fel előttem – arca, hangulata minden alkalommal más. Most szelíd napfényben úszó, finoman világító színek fogadtak. Mindent bevont az aranyló erdő levél-tengerének és koronájának varázsa. Ha csak a földet nézed, akkor is mámorít őszi levél-párnája. S mikor kezded azt hinni, hogy az Alföld egyik maradvány-tölgyesében vagy, egyszercsak megjelenik benne a Középhegység; völgy, meredély, emelkedés, csoda, elmélkedés, holló-ének, gombákat rejtő tönkök, zuzmó-tenyésző fa-világmindenség, elnyűhetetlen végtelenség.

Őszi természetfotók a Berekből

Kerecsendi erdő – őszi természetfotók, s még valami, ami annál sokkal több…

Sejtettük, hogy nem holmi faluszéli akácosban megbúvó tölgyekkel fogunk találkozni a Kerecsend melletti, mondhatni tenyérnyi erdőben – azonban amint beléptünk a Berekerdő “mágikus határán”, valami egészen különleges hangulat csapta meg lelkünket.
Igazából ez nem kéne, hogy különleges legyen – mindössze egy olyan helyre sikerült tévedni, ami nem lett elhódítva a természettől, egy olyan kis foltba tértünk be, ami pár száz évvel ezelőtt domináns volt itt (is), az Alföld és az Északi-középhegység találkozásánál. Ezek az erdők jórészt ki lettek irtva, a tatárjuharos lösztölgyesek igen apró foltokban maradtak meg, de szerencsére egy kis írmagja azért maradt – ezt látogattuk meg 2015. novemberében, egy hamisítatlan őszi, ködös napon. Ezt a látogatást alighanem megismételjük még néhányszor (ha lehet, minden évszakban – ahogy a Peszéri-erdőben is vissza-visszatérünk időnként.

Az országút mellett fekvő erdőszélt az aszfaltról meglátva az ember egy pillanatra el is bizonytalanodik: itt tényleg lesz “valami”?
Az úttól alig kellett pár métert megtennünk az igazolásért – egy gyönyörű állapotban lévő / élő erdő tárult elénk. Akác helyett tölgyek, majd rövidesen nagy számban megjelenő gomba-termőtestek kísérték utunkat. Persze a gombák is lekötötték figyelmünket, a fajgazdagság nem volt gyenge – azonban a ködben úszó erdő hangulata boldog bilincsbe verte elménket.

A Kerecsendi erdő (Berek erdő) olyan, mintha egyszerre járnál egy alföldi tölgyesben és az Északi-középhegységben – először síkvidéki a táj, de mégis földön fekvő sziklákat vizionálsz; majd a táj egyszer csak átfordul egy dimbes-dombos, majdhogynem a Bükkaljára, vagy Mátrára, esetleg mindkettejük kisebb bevezetőjeként tekinthető Gödöllői-dombságra jellemző hangulatba. De nem változik meg, mindössze játszik veled. Vagy, mert mindannyian ott vannak benne.
Nem is oly rég sok hasonló erdei paradicsom élhetett Hazánk földjén – az észak-alföldi / bükkaljai terület közti régióból a Kerecsendi erdő maradt igazán érintetlenül, a természetjáró / természetfotós lelkületű látogatók nem kis örömére.
Az erőbe vezető út elején még hallani a civilizáció kísérőhangjait, 1-2 kilométerrel beljebb, ahol életre kel a Varázslat, mindez eltűnik. És, Otthon vagy.

Ízelítőként érkezzen egy természetfotókból álló galéria – ami terveink szerint frissülni fog, hisz ami most fel lett dolgozva, még csak az Erdő Kapuja – de amit beljebb találtunk, s amire nincsenek szavak, egyelőre nem került a Természetfotók blogjába. De még a télen megérkezik 🙂

Tatárjuharos tölgyes, Kerecsendi-erdő

Kerecsendi erdő térkép

Kapcsolódó tájak, megmaradt tölgyesek

Hasonlóan varázslatos a fentebb említett, többször meglátogatott pusztai csoda, a Peszéri-erdő télen, tavasszal-nyáron. A szerző kedvence – ahol valóban el lehet veszni.

Ágasegyházai- és Orgoványi-rétek: lápok és szőlők közt a Kiskunságban

Az Ágasegyháza-Sándortelep után, a tanyák felé vezető útról (piros sáv turistajelzés) induló, hat állomásos Rekettye tanösvény az Ágasegyházai / Orgoványi rétek jellegzetességeit, élővilágát – jellemző növénytársulásait, madarait – felszínrajzát és földtanát mutatja be. Az igen változatos tájakat magába foglaló terület a Kiskunsági Nemzeti Park része, 1972 óta védett. Érdekessége, hogy a Kiskunság több jellegzetes tájegységével találkozhatunk viszonylag rövid utunk során. A tágabb értelemben vett Orgoványi-réteken barangolva ugyanis mocsaras lápréteket, alföldi nyárasokat és borókás buckákat egyaránt megpillanthatunk. Ittjártunkkor egy kiadós esőzés még inkább lápos jelleget kölcsönzött a tájnak – leginkább a tanösvény elején található egykori mocsarak és a kisebb sávokban megjelenő, pipacsos, búzavirágos gabonamezők árasztották magukból a párát. Némely, a tanösvény kb. felénél található mező többek közt a túzok és szalakóta otthona. (A gabonaültetvények esetén itt el tudom képzelni, hogy a pár km-el beljebb élő túzok populáció miatt “kerültek ide”, ugyanis legnagyobb madarunk előszeretettel lakja manapság a búzát.)

A búzavirágok után hamarosan elértük az Ágasegyházai-rétek mocsaras, lápos részeit – az út széléről szép kosborokat, pillangósvirágú növényeken csoportosan száradó lepkéket láttunk, majd a nagyobb vízállással rendelkező területek szélén viszonylag sok sárga nőszirmot. Közben megállás nélküli kakukkolás, madárcsivitelés, felriadó fácánok hangja kísérte utunkat a megunhatatlan hangulatú kiskun tájon. A madárlesnél túzokot nem, de egy szalakótát láttunk, és a gólya sem hiányzott a napi látványosságok közül.

Nem marad ki az állomások közül a Kiskunság / Alföld tanyavilága sem, ami az egykoron, nem is oly régen még a Természettel együtt élő, önfenntartó ember mással össze nem hasonlító élettere volt. Jóval kisebb számban, és modernebb formában ma is fellelhető ez az életforma, nagyobb tanyaközpontok (ilyen a kiindulópontnak számító Sándortelep) és elszórt, a terület mélyebben fekvő részein magányosan megbúvó házak, kertek formájában. (A mai tanyák egy része azonban már afféle telekként funkcionál.)

Maga a táj igazi természetfotós paradicsom: a nedves láprétek számtalan növény- és lepkefajnak adnak otthont, kicsit távolabb viszont már a buckás, homokos talaj kezd dominálni – itt nyáras-borókás társulásokat láthatunk.

Égszínű boglárkalepke

Száradó lepkeszárnyak – alföldi természetfotó

Tanya – táj és ember

Bogáncs a láprét szélén

Alföldi Madárles – Ágasegyházai, Orgoványi-rétek

Pipacsos kiskunsági mező

Kiskunsági láprét

Kosbor, “pusztai orchidea” – lápréti természetfotó a Nemesről

Orgoványi-rétek, láprét Kosborokkal

Természetfotósok állása az Orgoványi rétek felett

A behurcolt selyemkóró: árvalányhajas pusztáink réme

Vízcseppekkel díszített pillangósok

Természetfotó az Ágasegyházai, Orgoványi-rétek növényeiről

Hol a madár lesi a természetfotóst

Kiskunsági tájkép – Orgoványi-rétek

Valeriana Officialis – Macskagyökér a Kiskunságban

Lápszél – Sás, nőszirom, vízcseppek

Lápmenti fasor – Orgoványi, Ágasegyházai rétek

Orgoványi-rétek: láprét facsoportokkal

Mocsári nőszirom, láp

Mocsári (sárga) nőszirom, Ágasegyházai-rétek

Ágasegyházai rétek

Alföldi erdő

Bodza és szőlő a kiskunsági homokon

A buckavidék kezdete

Árvalányhaj a Kiskunságban

Nyáras-borókás társulás

Nyárfás homoki út az Alföldön

Homoki szőlő a Kiskunságban

Odvas fa a Kiskunságban

Erdő, mező közé bújó szőlő

Kiszáradt fa, élő nyárfa – Orgoványi-rétek

Homoki erdő, Orgoványi-rétek

Káka (keress rajta csomót!)

Bókoló bogáncs (Carduus nutans)

Homoki növényzet

Borókabogyók

Boróka

Kiskunsági puszta borókával, réti vegetációval

Árvalányhaj – Ágasegyházai-rétek, Kiskunság

Kiskunsági nyáras-borókás

Erdős sztyep vihar előtt

Ágasegyházai-rétek, kiskunsági borókás

A Rekettye tanösvény (Ágasegyháza) állomásai:

1. Orgoványi rétek
2. Az Orgoványi rétek földtani fejlődése, felszíne
3. Tanyasi gazdálkodás
4. A terület vízviszonyai
5. Jellemző növénytársulások
6. A rétek madárvilága

A Kolon-tavi övcsatornához sajnos már el sem jutottunk – az oda látogató természetfotósok nem kis egyedszámban találkozhatnak kócsagokkal, gémekkel és más vízimadarakkal.
Visszaúton a délután során felszabaduló konvektív energia és jelentős nedvesség által jól felhizlalt májusi zivatar kapott el minket, ráadásul a látványosabb fajta, így egy vérbeli alföldi viharral (és elázással, villámveszélyjel) is gazdagabb lett természetjárásunk.

Természetfotók a Kiskunságból: Madarak

Fácán 1

Fácán 2

Fácán 3

Pacsirta?

Pacsirta volnál?

Pacsirta? Kiskunsági természetfotók

A fácánt kocsiból sikerült lefotózni, a pacsirtának tituált madár igen fürge volt, nemigen tudtam követni és 300-as objektívvel sem rendelkezem – ráadásul közel sem biztos, hogy pacsirta, ettől függetlenül elneveztem annak 🙂 Minkdkét madár a Kiskunságban került lencsevégre – Kunszentmiklós határában.