20150708_164941

Hidegfront szupercellákkal – 2015.07.08.

2015.07.08-án egy erős hidegfront okozott zivatarban gazdag időjárást Magyarországon, több zivatarlánc és egy jókora szupercella is kialakult a hőséget záró front előtt és után. A következő képek már nagyjából a front érkeztekor, az első “fő akció” után készültek.

A hidegfront átvonulását követően is volt még látvány – a Velencei-tó partjáról figyeltem egy határozottabb felhőalap kialakulását, ami úgy fél óra múlva ÉK-i irányban távozott. A kép bal oldalán is volt kis képződés, egy csapadéksáv is megjelent.

Zivatar, hidegfront panorámafotó

Zivatarképződés – panorámakép Velencéről hidegfront után

Tájkép, Orgoványi-rétek

Ágasegyházai- és Orgoványi-rétek: lápok és szőlők közt a Kiskunságban

Az Ágasegyháza-Sándortelep után, a tanyák felé vezető útról (piros sáv turistajelzés) induló, hat állomásos Rekettye tanösvény az Ágasegyházai / Orgoványi rétek jellegzetességeit, élővilágát – jellemző növénytársulásait, madarait – felszínrajzát és földtanát mutatja be. Az igen változatos tájakat magába foglaló terület a Kiskunsági Nemzeti Park része, 1972 óta védett. Érdekessége, hogy a Kiskunság több jellegzetes tájegységével találkozhatunk viszonylag rövid utunk során. A tágabb értelemben vett Orgoványi-réteken barangolva ugyanis mocsaras lápréteket, alföldi nyárasokat és borókás buckákat egyaránt megpillanthatunk. Ittjártunkkor egy kiadós esőzés még inkább lápos jelleget kölcsönzött a tájnak – leginkább a tanösvény elején található egykori mocsarak és a kisebb sávokban megjelenő, pipacsos, búzavirágos gabonamezők árasztották magukból a párát. Némely, a tanösvény kb. felénél található mező többek közt a túzok és szalakóta otthona. (A gabonaültetvények esetén itt el tudom képzelni, hogy a pár km-el beljebb élő túzok populáció miatt “kerültek ide”, ugyanis legnagyobb madarunk előszeretettel lakja manapság a búzát.)

A búzavirágok után hamarosan elértük az Ágasegyházai-rétek mocsaras, lápos részeit – az út széléről szép kosborokat, pillangósvirágú növényeken csoportosan száradó lepkéket láttunk, majd a nagyobb vízállással rendelkező területek szélén viszonylag sok sárga nőszirmot. Közben megállás nélküli kakukkolás, madárcsivitelés, felriadó fácánok hangja kísérte utunkat a megunhatatlan hangulatú kiskun tájon. A madárlesnél túzokot nem, de egy szalakótát láttunk, és a gólya sem hiányzott a napi látványosságok közül.

Nem marad ki az állomások közül a Kiskunság / Alföld tanyavilága sem, ami az egykoron, nem is oly régen még a Természettel együtt élő, önfenntartó ember mással össze nem hasonlító élettere volt. Jóval kisebb számban, és modernebb formában ma is fellelhető ez az életforma, nagyobb tanyaközpontok (ilyen a kiindulópontnak számító Sándortelep) és elszórt, a terület mélyebben fekvő részein magányosan megbúvó házak, kertek formájában. (A mai tanyák egy része azonban már afféle telekként funkcionál.)

Maga a táj igazi természetfotós paradicsom: a nedves láprétek számtalan növény- és lepkefajnak adnak otthont, kicsit távolabb viszont már a buckás, homokos talaj kezd dominálni – itt nyáras-borókás társulásokat láthatunk.

A Rekettye tanösvény (Ágasegyháza) állomásai:

1. Orgoványi rétek
2. Az Orgoványi rétek földtani fejlődése, felszíne
3. Tanyasi gazdálkodás
4. A terület vízviszonyai
5. Jellemző növénytársulások
6. A rétek madárvilága

A Kolon-tavi övcsatornához sajnos már el sem jutottunk – az oda látogató természetfotósok nem kis egyedszámban találkozhatnak kócsagokkal, gémekkel és más vízimadarakkal.
Visszaúton a délután során felszabaduló konvektív energia és jelentős nedvesség által jól felhizlalt májusi zivatar kapott el minket, ráadásul a látványosabb fajta, így egy vérbeli alföldi viharral (és elázással, villámveszélyjel) is gazdagabb lett természetjárásunk.

Erdei makró - moha, vízcseppek

Makrók a mátrai erdőből: mohák, vízcseppek, zuzmók

A Mátrát idén először kora tavasszal, viszont egy már-márt télinek mondható napon látogattuk meg (érkeztünkkor némi hó is esett a későbbi esőzés előtt). Az erdő hangulata is inkább a télhez állt közelebb – ekkor még viszonylag sok őszről – télről maradt levél csüngött a fák ágain, melyek nedvesen csillogva ünneplőbe öltöztették az erdőt. Mivel nem keveset esett az áztató eső, bőven volt téma egy kis makrózáshoz (igaz, időnk már kevésbé, a látogatás célja ez alkalommal nem kifejezetten a természetjárás- és természetfotózás volt.) A fotótémák pedig egészen egyszerű, gyakorlatilag erdeinkben mindig szemünk előtt lévő élőlények és természeti alkotóelemek voltak: faágakról csüngedező vízcseppek, mohával borított kövek, vagy mohás aljú fatörzsek, zuzmóval borított sziklák és zuzmós fatörzsek, de ezek kombinációja sem volt ritka – a Természet pár plusz díszítést is adott néha: egy-egy kisebb ág, ősszel megsárgult, de csak tavasszal lehullott levél formájában.

A jelen bejegyzésben szereplő közeli természetfotók minden esetben módosítatlan / szerkesztetlen állapotban kerültek fel – vágást, fehéregyensúlyt, élességet, kontrasztot nem állítottam – bár a legtöbb képre ez ráférne, azonban időnként szeretek pár olyan albumot készíteni, ami úgy tartalmazza a képeket, ahogy az a gépből kijött. Ettől függetlenül a jövőben a mátrai erdők makróiból még könnyen lehet, hogy készítek egy csokorra való, vágott, valamelyest finomhangolt természetfotót – főleg, hogy a kirándulás alkalmával készült még néhány erdei tájkép, facsoport-dokumentáció is, melyek közül talán sikerül néhány közzétételre alkalmasabb darabot találnom.

Budai-hegység, Meszes-hegy

Meszes-hegy és környéke (Budai-hegység, 2015.02.15.)

Ismét megtekintettük / megéltük a Budai-hegység számunkra egyik legkedvesebb szakaszát, ami a Meszes-hegybe torkollik. Amit tudni érdemes a helyről, azt alapvetően ugyan a képek elárulják – annyit tudnék még hozzáfűzni, hogy a nagyobb turistaáradattól, kiépített infrastruktúrától mentes környék ez. Békés tisztásokkal, szép tölgyerdőkkel és ligetekkel tarkított, barátságos, vadban gazdag tájegység Nagykovácsi és Perbál között. Időnként egy-egy holló éneke “zavarja” meg a nyugalmat, azaz természetjáró embereknek maximálisan ajánlott, kifejezetten látványos, tájidegen jellegektől mentes életközösségről van itt szó. Mikroklímája is elég sajátos, míg a Nagy-Szénás irányába szaladó utak / hegyek mentén egész sok hóval találkoztunk, az alacsonyabb, déliesebb fekvésű Meszes-hegy környékén mondhatni már “tavasz” volt, bár a csúcson azért fújt rendesen a szél.
Kissé “mediterrán” hangulatot is nyújtanak a kopáros, sziklákkal tűzdelt, ligetes-tölgyes hegyoldalak (sok évvel ezelőtt már tapasztaltuk a környék “furcsaságait” – például a minusz 2-6 fokos átlag után lefele menet az erdőben kisebb foltokban egyszer csak zöldellő növényeket találtunk, miközben a hőmérséklet is érezhetően magasabb lett.)
A 2014. december elején érkező, a Budai-hegység jelentős részét alaposan megnyúzó ónos eső azonban ezt a környéket sem kímélte (illetve inkább a 400 m környéki / feletti részeket), így nem kevés letarolt fával – illetve az őket kísérő erdőgazdasági figyelmeztetésekkel – találkoztunk út közben.
A délebbi fekvésű, alacsonyabb hegyek esetén viszont jóval kisebb volt a kár, így a következő fotókon sem lesz igazán szembetűnő a Pilisi Parkerdő területének nagy részét érintő pusztítás.

image

A Pilis-csúcs a Meszes-hegyről

image

Jellegzetes tájkép a Budai-hegység déli / délnyugati részén (a Meszes-hegy itt szalad lefele.)

image

Itt még nem olyan feltünő a masszív lejtő – mindenesetre szép kis meszes bucka.

image

Kilátás a Dunántúl felé – kissé párás légköri körülmények uralkodtak.

image

Nem messze a Meszes-hegy kopár csúcsától – távolabb néhány havasabb hegyoldal.

image

Nem egy meszes hegy van erre (háttérben a Pilissel)

image

Budai tölgyek (nem mai gyerek, tán a decemberi ónos esőből is kapott egy keveset).

image

Út a Meszes-hegyre

image

Aranyló tölgylevelek a Meszes-hegy dereka alatt.

Meszes-hegy, hó, tél

Kevéske hó egy szélvédettebb szakaszon

Csipkebogyó, vadrózsa, Budai-hegység

A Vadrózsa Napja

A csipkebokor napja

Zsombék, fatörzs a Meszes-hegyen

Zsombékba rejtező fatörzs

Téli tölgyfa levelekkel

Pár levele még februárban is volt

Ökörnyál - Meszes-hegy

Csillogott az ökör nyála, napozott az ember lyánya.

Téli hangulat a Budai-hegységben

Itt megint egy kis tél, ami nem tartott sokáig.

Havazás - mediterrán ciklon 2014.12.28.

Havazás Csámpán (2014.12.28. / Paks)

A téli napokat egy mediterrán ciklon tette emlékezetessé a 2014. év végén. Mi ekkor Paks mellett, Csámpán tanyáztunk pár napot egy kiváló vadászházban, ahova a meteorológiai modellek alapján jóval több csapadékot várhattunk (hozzá kell tenni, hogy a mediciklonok sorsa kb. akkor kezd eldőlni, mikor felépülnek – azaz nincs biztos konfiguráció, irányuk és csapadékhozamuk, típusuk számtalan tényezőtől függ, vagyis – a Természet az Úr).
Végül egy kedves látványhavazással találkoztunk, majd ennél jóval több széllel – no de azért ennek is örültünk, és ez mindenképp szép volt a természetszerető ember lelkének.
Később aztán leutaztunk pár kilométert oda, ahol nagyobb hó esett, de arról majd egy újabb bejegyzésben, még több, talán sokkal szebb fotóval, itt most az érkező kevés, ám megbecsült hópihén nyugszik a hangsúly.

Nem kapor, csak ernyős - mátrai erdőalj

Természetfotók a Mátrából – Fekete Zaj Osztálykirándulás a Természetben

A képeket a Fekete Zaj Osztálykirándulás helyszínét adó Ifjúsági táborból (jelen esetben a színpad mellől) induló ösvényen készítettem 2014.08.16-án. Amint erre az ösvényre lép a látogató, a Mátra jellegzetességei közül szinte mindennel találkozhat. Számtalan vulkanikus kő és tölgyek mohával, zuzmóval bevonva, kisebb-nagyobb gombák, dús aljnövényzet, megkapó hangulat – vagyis a “nagybetűs” Természet köszönt rád egy kiváló kemping szélén – rögtön, látványosan, csendesen, szépen, harmonikusan.