A Gemenci erdő jégbe fagyva, hóval takarva

Lassan elmondható a XXI. század első negyedének teleiről, hogy zömében hótakaró nélkül maradt a Kárpát-medence belső, síkvidéki része. A 2014/15-ös tél sem a hó dominanciájáról szólt, de az év végén azért sikerült belőle elcsípnünk egy kicsit – nem is akármilyen környezetben, hiszen a Gemenci erdő önmagában is kiemelkedően szép táj. A jégtükörrel borított Duna-ágak és a behavazott fatörzsek pedig “újrakoronázták” a Duna-mente természeti csodáit. Az ártéri erdő koronázott királya / címerállata bár nem került szemünk elé, a látvány ettől függetlenül tökéletes volt – főleg, hogy nem túl messze, pár km-re északra volt a “hóhatár”, a december végi mediterrán ciklon szokásához híven leginkább a délnyugati országrészen okozott havazást. Ott viszont nem is kicsit.
A két ünnep között pár napot Csámpán töltöttünk (Paks mellett), ahova épp, hogy elért a havat hozó ciklon széle – viszont a látványért kicsit még tovább kellett mennünk.

Mivel nem volt túl messze a a természetfotósok kedvelt célpontjaként is ismert Gemenci erdő, jobb helyet nem is találhattunk volna, ráadásul ilyenkor szúnyograjok nélkül gyönyörködhetünk a Természet remekművében, mindezek mellett a “téli mágia” távol tartotta a turista-seregeket is. A meteorológiai radarkép és hótérkép is bizakodásra adott okot, Pörböly környékére érve már ~ 8-10cm hó fogadott minket.

…és egy varázslatos, jégbe fagyott ártéri erdő.

Eleinte a látogatóközponttól induló töltésről számoltuk a téli álmot alvó fákat, s egy ideig még nem rejtve is maradt a táj különleges szépsége, viszont az erősödő havazás szinte mindent kompenzált. De nem kellett sokat menni, pár száz méterrel beljebb találtunk egy ösvényt, és megjelentek a fák közt megbúvó állóvizek is.Vagyis – jegek.

A gátról lekanyarodva, az erdőbe lépve lassan egy másik világba kerültünk.

Erdei arany óra

Téli napnyugta közeleg

Jégbe fagyoitt fatörzs

Ártéri fa hótakaróval

Jeges ártér

Havazás a Gemenci erdőben

Friss hó

…in the Woods

Töltés, Pörböly

A Gemenci erdő térképe

Aranyló erdők Kerecsendtől Felsőtárkányig

Épp konstatáltam, hogy az utolsó bejegyzés nem ma került a Természetfotók blogjára, ideje újra színeket hozni eme már-már inkoherensen frissülő térbe. Bőven van miből válogatni, az elmúlt 1-2 év alatt jópár tekercs tájkép, égkép, egyéb természetbeli absztrakció került adathordozóra. Viszont ismét az utolsó képgaléria őszi témájával jelentkezem újra, hiszen két egészen mesés hangulatú erdei barangoláson vagyunk túl, a színek, a rendre rázendítő levél-záporok már-már az őrületbe kergettek, az erdő szinte minden szeglete bevonzotta az exponálógombot. Az első napot a kerecsendi Berek erdőben kezdtük (ősszel másodjára). Kis területe ellenére továbbra is az egyik legvarázslatosabb hely számomra; a mágia szinte tapintható eme egykoron gyakori növénytársulást (tatárjuharos lösztölgyes) magában rejtő ligetben.
Bár minden alkalommal ismerősként és barátként tárul fel előttem – arca, hangulata minden alkalommal más. Most szelíd napfényben úszó, finoman világító színek fogadtak. Mindent bevont az aranyló erdő levél-tengerének és koronájának varázsa. Ha csak a földet nézed, akkor is mámorít őszi levél-párnája. S mikor kezded azt hinni, hogy az Alföld egyik maradvány-tölgyesében vagy, egyszercsak megjelenik benne a Középhegység; völgy, meredély, emelkedés, csoda, elmélkedés, holló-ének, gombákat rejtő tönkök, zuzmó-tenyésző fa-világmindenség, elnyűhetetlen végtelenség.

Őszi természetfotók a Berekből

Kerecsendi erdő – őszi természetfotók, s még valami, ami annál sokkal több…

Sejtettük, hogy nem holmi faluszéli akácosban megbúvó tölgyekkel fogunk találkozni a Kerecsend melletti, mondhatni tenyérnyi erdőben – azonban amint beléptünk a Berekerdő “mágikus határán”, valami egészen különleges hangulat csapta meg lelkünket.
Igazából ez nem kéne, hogy különleges legyen – mindössze egy olyan helyre sikerült tévedni, ami nem lett elhódítva a természettől, egy olyan kis foltba tértünk be, ami pár száz évvel ezelőtt domináns volt itt (is), az Alföld és az Északi-középhegység találkozásánál. Ezek az erdők jórészt ki lettek irtva, a tatárjuharos lösztölgyesek igen apró foltokban maradtak meg, de szerencsére egy kis írmagja azért maradt – ezt látogattuk meg 2015. novemberében, egy hamisítatlan őszi, ködös napon. Ezt a látogatást alighanem megismételjük még néhányszor (ha lehet, minden évszakban – ahogy a Peszéri-erdőben is vissza-visszatérünk időnként.

Az országút mellett fekvő erdőszélt az aszfaltról meglátva az ember egy pillanatra el is bizonytalanodik: itt tényleg lesz “valami”?
Az úttól alig kellett pár métert megtennünk az igazolásért – egy gyönyörű állapotban lévő / élő erdő tárult elénk. Akác helyett tölgyek, majd rövidesen nagy számban megjelenő gomba-termőtestek kísérték utunkat. Persze a gombák is lekötötték figyelmünket, a fajgazdagság nem volt gyenge – azonban a ködben úszó erdő hangulata boldog bilincsbe verte elménket.

A Kerecsendi erdő (Berek erdő) olyan, mintha egyszerre járnál egy alföldi tölgyesben és az Északi-középhegységben – először síkvidéki a táj, de mégis földön fekvő sziklákat vizionálsz; majd a táj egyszer csak átfordul egy dimbes-dombos, majdhogynem a Bükkaljára, vagy Mátrára, esetleg mindkettejük kisebb bevezetőjeként tekinthető Gödöllői-dombságra jellemző hangulatba. De nem változik meg, mindössze játszik veled. Vagy, mert mindannyian ott vannak benne.
Nem is oly rég sok hasonló erdei paradicsom élhetett Hazánk földjén – az észak-alföldi / bükkaljai terület közti régióból a Kerecsendi erdő maradt igazán érintetlenül, a természetjáró / természetfotós lelkületű látogatók nem kis örömére.
Az erőbe vezető út elején még hallani a civilizáció kísérőhangjait, 1-2 kilométerrel beljebb, ahol életre kel a Varázslat, mindez eltűnik. És, Otthon vagy.

Ízelítőként érkezzen egy természetfotókból álló galéria – ami terveink szerint frissülni fog, hisz ami most fel lett dolgozva, még csak az Erdő Kapuja – de amit beljebb találtunk, s amire nincsenek szavak, egyelőre nem került a Természetfotók blogjába. De még a télen megérkezik 🙂

Tatárjuharos tölgyes, Kerecsendi-erdő

Kerecsendi erdő térkép

Kapcsolódó tájak, megmaradt tölgyesek

Hasonlóan varázslatos a fentebb említett, többször meglátogatott pusztai csoda, a Peszéri-erdő télen, tavasszal-nyáron. A szerző kedvence – ahol valóban el lehet veszni.

Hidegfront szupercellákkal – 2015.07.08.

2015.07.08-án egy erős hidegfront okozott zivatarban gazdag időjárást Magyarországon, több zivatarlánc és egy jókora szupercella is kialakult a hőséget záró front előtt és után. A következő képek már nagyjából a front érkeztekor, az első “fő akció” után készültek.

Zivatarképződés – panorámakép Velencéről hidegfront után

A hidegfront átvonulását követően is volt még látvány – a Velencei-tó partjáról figyeltem egy határozottabb felhőalap kialakulását, ami úgy fél óra múlva ÉK-i irányban távozott. A kép bal oldalán is volt kis képződés, egy csapadéksáv is megjelent.

Zivatarképződés – panorámakép Velencéről hidegfront után

Ágasegyházai- és Orgoványi-rétek: lápok és szőlők közt a Kiskunságban

Az Ágasegyháza-Sándortelep után, a tanyák felé vezető útról (piros sáv turistajelzés) induló, hat állomásos Rekettye tanösvény az Ágasegyházai / Orgoványi rétek jellegzetességeit, élővilágát – jellemző növénytársulásait, madarait – felszínrajzát és földtanát mutatja be. Az igen változatos tájakat magába foglaló terület a Kiskunsági Nemzeti Park része, 1972 óta védett. Érdekessége, hogy a Kiskunság több jellegzetes tájegységével találkozhatunk viszonylag rövid utunk során. A tágabb értelemben vett Orgoványi-réteken barangolva ugyanis mocsaras lápréteket, alföldi nyárasokat és borókás buckákat egyaránt megpillanthatunk. Ittjártunkkor egy kiadós esőzés még inkább lápos jelleget kölcsönzött a tájnak – leginkább a tanösvény elején található egykori mocsarak és a kisebb sávokban megjelenő, pipacsos, búzavirágos gabonamezők árasztották magukból a párát. Némely, a tanösvény kb. felénél található mező többek közt a túzok és szalakóta otthona. (A gabonaültetvények esetén itt el tudom képzelni, hogy a pár km-el beljebb élő túzok populáció miatt “kerültek ide”, ugyanis legnagyobb madarunk előszeretettel lakja manapság a búzát.)

A búzavirágok után hamarosan elértük az Ágasegyházai-rétek mocsaras, lápos részeit – az út széléről szép kosborokat, pillangósvirágú növényeken csoportosan száradó lepkéket láttunk, majd a nagyobb vízállással rendelkező területek szélén viszonylag sok sárga nőszirmot. Közben megállás nélküli kakukkolás, madárcsivitelés, felriadó fácánok hangja kísérte utunkat a megunhatatlan hangulatú kiskun tájon. A madárlesnél túzokot nem, de egy szalakótát láttunk, és a gólya sem hiányzott a napi látványosságok közül.

Nem marad ki az állomások közül a Kiskunság / Alföld tanyavilága sem, ami az egykoron, nem is oly régen még a Természettel együtt élő, önfenntartó ember mással össze nem hasonlító élettere volt. Jóval kisebb számban, és modernebb formában ma is fellelhető ez az életforma, nagyobb tanyaközpontok (ilyen a kiindulópontnak számító Sándortelep) és elszórt, a terület mélyebben fekvő részein magányosan megbúvó házak, kertek formájában. (A mai tanyák egy része azonban már afféle telekként funkcionál.)

Maga a táj igazi természetfotós paradicsom: a nedves láprétek számtalan növény- és lepkefajnak adnak otthont, kicsit távolabb viszont már a buckás, homokos talaj kezd dominálni – itt nyáras-borókás társulásokat láthatunk.

Égszínű boglárkalepke

Száradó lepkeszárnyak – alföldi természetfotó

Tanya – táj és ember

Bogáncs a láprét szélén

Alföldi Madárles – Ágasegyházai, Orgoványi-rétek

Pipacsos kiskunsági mező

Kiskunsági láprét

Kosbor, “pusztai orchidea” – lápréti természetfotó a Nemesről

Orgoványi-rétek, láprét Kosborokkal

Természetfotósok állása az Orgoványi rétek felett

A behurcolt selyemkóró: árvalányhajas pusztáink réme

Vízcseppekkel díszített pillangósok

Természetfotó az Ágasegyházai, Orgoványi-rétek növényeiről

Hol a madár lesi a természetfotóst

Kiskunsági tájkép – Orgoványi-rétek

Valeriana Officialis – Macskagyökér a Kiskunságban

Lápszél – Sás, nőszirom, vízcseppek

Lápmenti fasor – Orgoványi, Ágasegyházai rétek

Orgoványi-rétek: láprét facsoportokkal

Mocsári nőszirom, láp

Mocsári (sárga) nőszirom, Ágasegyházai-rétek

Ágasegyházai rétek

Alföldi erdő

Bodza és szőlő a kiskunsági homokon

A buckavidék kezdete

Árvalányhaj a Kiskunságban

Nyáras-borókás társulás

Nyárfás homoki út az Alföldön

Homoki szőlő a Kiskunságban

Odvas fa a Kiskunságban

Erdő, mező közé bújó szőlő

Kiszáradt fa, élő nyárfa – Orgoványi-rétek

Homoki erdő, Orgoványi-rétek

Káka (keress rajta csomót!)

Bókoló bogáncs (Carduus nutans)

Homoki növényzet

Borókabogyók

Boróka

Kiskunsági puszta borókával, réti vegetációval

Árvalányhaj – Ágasegyházai-rétek, Kiskunság

Kiskunsági nyáras-borókás

Erdős sztyep vihar előtt

Ágasegyházai-rétek, kiskunsági borókás

A Rekettye tanösvény (Ágasegyháza) állomásai:

1. Orgoványi rétek
2. Az Orgoványi rétek földtani fejlődése, felszíne
3. Tanyasi gazdálkodás
4. A terület vízviszonyai
5. Jellemző növénytársulások
6. A rétek madárvilága

A Kolon-tavi övcsatornához sajnos már el sem jutottunk – az oda látogató természetfotósok nem kis egyedszámban találkozhatnak kócsagokkal, gémekkel és más vízimadarakkal.
Visszaúton a délután során felszabaduló konvektív energia és jelentős nedvesség által jól felhizlalt májusi zivatar kapott el minket, ráadásul a látványosabb fajta, így egy vérbeli alföldi viharral (és elázással, villámveszélyjel) is gazdagabb lett természetjárásunk.

Makrók a mátrai erdőből: mohák, vízcseppek, zuzmók

A Mátrát idén először kora tavasszal, viszont egy már-márt télinek mondható napon látogattuk meg (érkeztünkkor némi hó is esett a későbbi esőzés előtt). Az erdő hangulata is inkább a télhez állt közelebb – ekkor még viszonylag sok őszről – télről maradt levél csüngött a fák ágain, melyek nedvesen csillogva ünneplőbe öltöztették az erdőt. Mivel nem keveset esett az áztató eső, bőven volt téma egy kis makrózáshoz (igaz, időnk már kevésbé, a látogatás célja ez alkalommal nem kifejezetten a természetjárás- és természetfotózás volt.) A fotótémák pedig egészen egyszerű, gyakorlatilag erdeinkben mindig szemünk előtt lévő élőlények és természeti alkotóelemek voltak: faágakról csüngedező vízcseppek, mohával borított kövek, vagy mohás aljú fatörzsek, zuzmóval borított sziklák és zuzmós fatörzsek, de ezek kombinációja sem volt ritka – a Természet pár plusz díszítést is adott néha: egy-egy kisebb ág, ősszel megsárgult, de csak tavasszal lehullott levél formájában.

A 2014/2015-ös tél emléke egy mátrai tölgyfán

Esőcseppek egy mátrai tölgyfán

Tavalyi tölgylevelek a Mártában

Zuzmó egy fa törzsén (makró)

Vízcsepp levélkísérettel (makro)

Moha és tölgylevél – makró

Mátrai makro-kompozíció zuzmókkal, faággal és sziklával

Moha, zuzmó és szikla közelről – mátrai makró

Vízcseppek mohán – erdei makró

Mohával benőtt szikla – erdei makró

Moha, szikla, falevél, faág – erdei makró

A jelen bejegyzésben szereplő közeli természetfotók minden esetben módosítatlan / szerkesztetlen állapotban kerültek fel – vágást, fehéregyensúlyt, élességet, kontrasztot nem állítottam – bár a legtöbb képre ez ráférne, azonban időnként szeretek pár olyan albumot készíteni, ami úgy tartalmazza a képeket, ahogy az a gépből kijött. Ettől függetlenül a jövőben a mátrai erdők makróiból még könnyen lehet, hogy készítek egy csokorra való, vágott, valamelyest finomhangolt természetfotót – főleg, hogy a kirándulás alkalmával készült még néhány erdei tájkép, facsoport-dokumentáció is, melyek közül talán sikerül néhány közzétételre alkalmasabb darabot találnom.

Meszes-hegy és környéke (Budai-hegység, 2015.02.15.)

Ismét megtekintettük / megéltük a Budai-hegység számunkra egyik legkedvesebb szakaszát, ami a Meszes-hegybe torkollik. Amit tudni érdemes a helyről, azt alapvetően ugyan a képek elárulják – annyit tudnék még hozzáfűzni, hogy a nagyobb turistaáradattól, kiépített infrastruktúrától mentes környék ez. Békés tisztásokkal, szép tölgyerdőkkel és ligetekkel tarkított, barátságos, vadban gazdag tájegység Nagykovácsi és Perbál között. Időnként egy-egy holló éneke “zavarja” meg a nyugalmat, azaz természetjáró embereknek maximálisan ajánlott, kifejezetten látványos, tájidegen jellegektől mentes életközösségről van itt szó. Mikroklímája is elég sajátos, míg a Nagy-Szénás irányába szaladó utak / hegyek mentén egész sok hóval találkoztunk, az alacsonyabb, déliesebb fekvésű Meszes-hegy környékén mondhatni már “tavasz” volt, bár a csúcson azért fújt rendesen a szél.
Kissé “mediterrán” hangulatot is nyújtanak a kopáros, sziklákkal tűzdelt, ligetes-tölgyes hegyoldalak (sok évvel ezelőtt már tapasztaltuk a környék “furcsaságait” – például a minusz 2-6 fokos átlag után lefele menet az erdőben kisebb foltokban egyszer csak zöldellő növényeket találtunk, miközben a hőmérséklet is érezhetően magasabb lett.)
A 2014. december elején érkező, a Budai-hegység jelentős részét alaposan megnyúzó ónos eső azonban ezt a környéket sem kímélte (illetve inkább a 400 m környéki / feletti részeket), így nem kevés letarolt fával – illetve az őket kísérő erdőgazdasági figyelmeztetésekkel – találkoztunk út közben.
A délebbi fekvésű, alacsonyabb hegyek esetén viszont jóval kisebb volt a kár, így a következő fotókon sem lesz igazán szembetűnő a Pilisi Parkerdő területének nagy részét érintő pusztítás.

A Pilis-csúcs a Meszes-hegyről

Jellegzetes tájkép a Budai-hegység déli / délnyugati részén (a Meszes-hegy itt szalad lefele.)

Itt még nem olyan feltünő a masszív lejtő – mindenesetre szép kis meszes bucka.

Kilátás a Dunántúl felé – kissé párás légköri körülmények uralkodtak.

Nem messze a Meszes-hegy kopár csúcsától – távolabb néhány havasabb hegyoldal.

Nem egy meszes hegy van erre (háttérben a Pilissel)

Budai tölgyek (nem mai gyerek, tán a decemberi ónos esőből is kapott egy keveset).

Út a Meszes-hegyre

Aranyló tölgylevelek a Meszes-hegy dereka alatt.

Kevéske hó egy szélvédettebb szakaszon

A Vadrózsa Napja

A csipkebokor napja

Zsombékba rejtező fatörzs

Pár levele még februárban is volt

Csillogott az ökör nyála, napozott az ember lyánya.

Itt megint egy kis tél, ami nem tartott sokáig.

Havazás Csámpán (2014.12.28. / Paks)

A téli napokat egy mediterrán ciklon tette emlékezetessé a 2014. év végén. Mi ekkor Paks mellett, Csámpán tanyáztunk pár napot egy kiváló vadászházban, ahova a meteorológiai modellek alapján jóval több csapadékot várhattunk (hozzá kell tenni, hogy a mediciklonok sorsa kb. akkor kezd eldőlni, mikor felépülnek – azaz nincs biztos konfiguráció, irányuk és csapadékhozamuk, típusuk számtalan tényezőtől függ, vagyis – a Természet az Úr).
Végül egy kedves látványhavazással találkoztunk, majd ennél jóval több széllel – no de azért ennek is örültünk, és ez mindenképp szép volt a természetszerető ember lelkének.
Később aztán leutaztunk pár kilométert oda, ahol nagyobb hó esett, de arról majd egy újabb bejegyzésben, még több, talán sokkal szebb fotóval, itt most az érkező kevés, ám megbecsült hópihén nyugszik a hangsúly.

Variációk egy őszi faágra

Őszi hangulat a Keleti-Mecsekből (viszont ez még nem az erdő, csak egy kert).

Őszi faág fekete-fehérben

Őszi faág (“vintage”)

Őszi faág (eredeti)

Természetfotók a Mátrából – Fekete Zaj Osztálykirándulás a Természetben

A képeket a Fekete Zaj Osztálykirándulás helyszínét adó Ifjúsági táborból (jelen esetben a színpad mellől) induló ösvényen készítettem 2014.08.16-án. Amint erre az ösvényre lép a látogató, a Mátra jellegzetességei közül szinte mindennel találkozhat. Számtalan vulkanikus kő és tölgyek mohával, zuzmóval bevonva, kisebb-nagyobb gombák, dús aljnövényzet, megkapó hangulat – vagyis a “nagybetűs” Természet köszönt rád egy kiváló kemping szélén – rögtön, látványosan, csendesen, szépen, harmonikusan.